Tab vagy E-book?
Alig hogy birtokomba vettem az új Tabomat megfogalmazódott bennem egy kérdés: Vajon Tabot vagy E-book olvasót ajánlanék inkább a barátaimnak? Gondoltam, ha már egy ideje használom a második vonalas “ócsó” tabomat, már lesz alapom eldönteni ezt a kérdést. Először is lássuk az E-book olvasót Végig a...
A Concorde Tab kalandos története
Mint már említettem, nem volt egyszerü megszerezni legújabb kincsemet. Az egész a Bookline-nal kezdödött. Megrendeltem tölük múlt pénteken a tabot. Kedden még nyitott rendelésként szerepelt, vagyis el sem kezdték beszerezni. Felhívtuk öket, megkérdeztük, hogy ettöl függetlenül meglesz-e péntekre a gép. Azt a választ...
Concorde Tab 7020
Egy ideje már rá vagyok kattanva a témára, hogy hogyan lehetne ésszerűbb áron beszerezni egy használható tabletet. Keresgéltem, kutakodtam és rájöttem, hogy nem egyszerű a feladat. Olcsó vacakot lehet kapni dögivel, de a legtöbb ilyen eszköz tulajdonképpen csak egy nagyra nőtt médialejátszó. Egy ideig az Amazon...
Kutyám szerint a világ
Ma többször is el kellett mennem itthonról. Mónika, a kutyám, minden alkalommal az előszobáig kísért, elővette legszeretetreméltóbb jókutya ülését és reménykedve, farkát enyhén csóválva pislogott fel rám a szokásos “szeress!” nézésével. Én meg jó gazdihoz illő módón elmagyaráztam neki (minden egyes alkalommal), hogy nem a parkba megyek, járdán meg nem szeret sétálni, ezért nem jöhet velem. Egyébként okos kutya, de ilyenkor nem ért a szóból, csak reménykedik tovább. :)
Azt hiszem, hogy egyáltalán nem érti, hogy ha elhagyjuk a lakást, miért nem a parkba megyünk, ahogy azt se, hogy minek eszünk zöldséget meg almát, mikor ehetnénk húst, nyers tésztát, pörköltszaftos kenyeret meg jó kis házi sütit is. Azt se érti, hogy minek ülök egész nap az asztalnál a laptopomon kopácsolva, mikor olyan kényelmesen lehet aludni a lábamon ha a kanapén ülök… Nem érti szegény, hogy miért nem simogatom vagy fésülgetem őt egész álló nap, hiszen ha ezt teszem én is boldog leszek tőle (láthatóan mosolygok), róla nem is beszélve.
Ő az első kutyám, aki tényleg istenként néz fel minden emberre (különösen rám), de nem érti, hogy ha mindenhatóak vagyunk, akkor miért nem a Városmajori parkban élünk, ahol egész nap simogat valaki, akinek a lábán jókat lehet aludni, miközben szolgák hada hordja elénk a nyers húst, a csontokat és a sütiket.
Azt hiszem ugyanolyan problémái vannak az istenekbe vetett hittel, mint nekünk, embereknek. A különbség csak az, hogy neki akkor is isten maradok, ha rossz napom van és nem labdázunk reggel a parkban, vagy épp nyakig temetkezek a munkába és csak délután adok neki enni, mert elfelejtem… Ő csak rendületlenül hisz és szeret. A legapróbb jel is elég, hogy táplálja az emberbe, a Gazdiba vetett hitet.
Sokat tanulok tőle a feltétlen szeretetről. :)
Újra a belvárosból
Végre van egy kis időm semmit tenni, így akár a blogra is szánhatom, vagyis megint nem “semmit-teszek”. :)
Költözködtünk megint, csak most az egész család. Újra Budapesten lakunk! :)
Rengeteget hurcolkodunk és pakolunk, és megint hurcolkodunk, aztán megint pakolunk. Ma a kupleráj kellős közepén nekiálltam kidekorálni a szobám falát, hogy otthonos legyen végre. Ez lett a végeredmény:
Szerintem egész pofás. :) Persze kicsit sok lett a New Yorkos képből, de hát ez volt életem legmenőbb utazása. Kecskeméttel vagy Tihannyal mégis csak ciki teleaggatni a falat. :)
Ja, és kutyánk is van, aki szemmel láthatóan jól érzi magát nálunk:
Ez pedig egy szemmel láthatóan értelmetlen bejegyzés volt.
Csak a lelkiismifurdi vitt rá, hogy végre írjak valamit. Egyébként meg nagy terveim vannak a bloggal, csak még a kivitelezést nem oldottam meg egészen. :)
Beköltöztünk
Beköltöztünk a budai llakásba. És végre van internet is. Mondjuk ehhez szerelöt kellett hívni, mert a debil ügyfélszolgálatos nem tudott annyit mondani, hogy nyomjak meg egy retkes gombot a hülye dobozuk elején… Mindegy, a lényeg, hogy végre müködik. :)
Rengeteget pakoltunk, suvickoltunk és még pakoltunk egy keveset és most már egész pofás a lakás. Imádom a kilátást és ha megtalálom a fényképezögépet, akkor meg is mutatom. :)
Lakáskeresés és találat
Ma egész nap Budapesten mászkáltunk és egyre kétségbeesettebben keresgéltünk a kiadó lakások között.
Rosszbbnál rosszabbakba futottunk, míg meglepö módon pont a Bérkocsis utcában találtunk egy tényleg csodálatos lakást. Csodálatos volt de nem tökéletes… Az egyikünknek átjárószobában kellett volna laknia, de annyira tetszett a kégli, hogy ha nem olyan rettenetesen fura és zizzent az ügynök, akkor ott azonnal kivettük volna. De mit tesz isten,teljesen alkalmatlan az a pasi erre a munkára, így tovább keresgéltünk.
Eljutottunk a következö lakásba a Moszkva tér mellé, a Krisztina körútra, ami aztán tényleg igazi szerelem lehetett. Tágas, jó elosztású, jól berendezett kis otthon, nagyszerü környéken. Egy köpés a Moszkva tér és a Mammut, 10 perc séta a Budai Vár, vagy a MOM Park… Egyszerüen remek. :)
Ki is vettük úgyhogy jövö héttöl ismét “pesti” lehetek. Pontosabban budai, de ez már tényleg részletkérdés… :)
Kalandos kirándulás a Nagyvárosba
Már kora reggel tudhattam volna, hogy a mai nap nem lesz az enyém.
Ébredéskor belerúgtam az ágykeretbe, akkor még azt gondoltam: “nem baj, leglább hatékony volt az ébresztö”; én kis naív… A következö trauma akkor ért, mikor megpillantottam hajam csodálatos, elfekvésböl adódó kanyarulatait. Azt hiszem, akkor és ott fel kellett volna adnom, és szép csendben megfutamodva visszabújni az ágyba.
De nem… Nekem kellett a kaland! Így hát megküzdöttem a hajammal meg a sajgó lábujjammal, és irány a vonat. Csak azért, mert szeretek az általánosságban fűtetlen vonaton zötyögni. Egyébként szeretek vonatozni, de ez nem az én napom volt. Vácon kiderült, hogy a zónázó vonat késik és nem is annyira lesz zónázó, inkább amolyan minden-bokornál-megállunk személyvonat. Király!
Az már csak hab volt a tortán, hogy a fele teendőnket sem sikerült elintézni Pesten.
Tudtam én, hogy vissza kellett volna bújnom az ágyba…
Karácsonyi szánalmas
A karácsonyi vásárlás közben is igyekeztem megőrizni önvédelmi cinizmusomat, így idén bosszúság helyett egy csokor mosolyogtató pillanatot gyűjtöttem csak be.
Reggel a vonaton
Bunkó fiatalok igénytelen tücc-tücc zenét káromkodással üvültenek túl. Persze a kocsi tele van 12 éven aluli gyermekekkel, kiknek szülői felügyelete magasról lesz*rja, hogy mit hall a gyerek. Az egyetlen, akit zavar az én vagyok…
C&A és a környezettudatosság
A környezetvédelem jegyében textil szatyrot vásárolunk kb. 800 forintért.
Az eladó akkurátusan összehajtotta a szatyorkát és a frissen vásárolt ingekkel együtt betette egy nejlonosba.
Az igazi geek
Esélytelen, hogy kibírja hazáig… Lázas isgalommal esik neki a takonyzöld doboznak, gyermeki áhítattal emeli ki a számtech-lakkfehér kütyü alól a használati utasítást. Alaposan áttanulmányozza, majd kínos alapossággal rendez vissza mindent a helyére. Így mire hazaér a kinccsel, egy profi hatékonyságával helyezi majd üzembe a wi-fi routert.
Tudtad?
Mikor okostelefonod elönyeit kihasználva giroszkópos játékot játszol, pont úgy nézel ki, mintha veszettül keresnéd, hogy hol kell bekapcsolni azt…
Álmatlanság – újabb felvonás
Igen, megint nem tudok aludni, és megint blogolással, netezéssel töltöm az idöm. Az egyetlen különbség, hogy most mindezt imádott tabomon tehetem. :)
Elöször kicsit játszottam, aztán letakarítottam a felesleges appokat, majd a hátrahagyott szemetüket is kivakartam a belsö memóriából és az SD kártyáról is. Aztán újult erövel nekivágtam a teleszemetelésnek. Töltõttem le varázslatos nyolcas golyót, wc-papír tekergetös baromságot, meg buborfólia-pukkangatós értelmetlenséget is. Aztán ezeket is letakarítottam.
Aztán megpróbáltam aludni… Sokáig küzdöttem, de be kell ismernem, hogy vesztettem. Most tehát visszatértem az intternetre randalírozni.
(Persze hajnali háromkor már minden dolgozó ember alszik, és a felnöttkor legnagyobb hátránya, hogy szép lassan minden barátodból dolgozó ember lesz…)
Google Plus
Steve Jobs (1955-2011)
Ezt is nézd meg!
